gazetto - július 8 {7月8日}

Két éve már, hogy szakítottunk, de még mindig olyan, mintha csak tegnap történt volna
Még ha más utakon is járunk
Időnként még mindig az irányodba nézek

Nem mondhatom azt, hogy szeretném, ha minden a régi lenne
Mert ez nem „menő”
De ennek ellenére, még mindig szeretlek
Annyira, hogy nem tudok mit tenni ellene
Minden éjjel sírtam, szánalmas volt
Még elfelejteni is megpróbáltalak, mert olyan nehéz volt
De még mindig gondolok rád… még mindig olyan magányosnak érzem magam

Hol vagy, és mit csinálsz most?
Képes voltál megvalósítani értékes álmaid?
Lehet felesleges aggódnom
De kérlek, ne törölj ki az emlékeidből

Emlékszel még?
Azok az értékes napok
Mikor a könnyek és mosolyok még folytak
Ezt mondva, együtt sírtunk
Újra találkozni fogunk, soha nem fogjuk elfelejteni egymást…
Még akkor is, ha én egy ilyen gyenge bőgőmasina vagyok
El fogsz még egyszer sétálni velem?
Évekig várni fogok, még eljön az a nap

Kérlek, engedd, hogy halljam a hangod
Itt vagyok, soha többé nem megyek sehová
Örökké itt fogok maradni

Akarom hallani a hangod, tehát fel foglak hívni
De ma is vissza lett utasítva a hívás
Elkerülsz engem?
Még csak nem is tudom biztosan
De egy nap megtaláltalak
Te, boldogan mosolyogva
Fogtad annak a személynek a kezeit, akit most szeretsz

Annyira felnőttes és gyönyörű voltál
És még ha szomorúnak is kéne lennem, én boldog voltam
Elég volt látnom, hogy jól vagy
Erősnek tettettem magam
De még arra sem voltam képes, hogy beszéljek veled, így csak visszafojtottam a könnyeim
Csak arra voltam képes, hogy integessek neked
Köszönetet mondtam, azt kívántam, maradj egészséges

Viszlát
Még mindig a boldogságodért imádkozom
Te, kit annyira szeretek
Soha nem fogok tudni újra találkozni veled
Szívem mélyéből köszönöm
Viszlát, vigyázz magadra
Addig a napig, míg újra találkozni fogunk

Július 8, napos idő