H, a kifejezseimet nzed
Szval kpes leszel olyan szavakat tallni, melyek nem fogjk megbntani az rzelmeimet, ugye?
„Az, hogy nem tudtunk hinni egymsban a…?” Te hibd?
„Az, hogy nem tudtam hinni benned az…?” n hibm.
Valahnyszor csak nevetek, az arcod annyira vigasztalan
Azrt van ez, mert akkor nevetek, mikor neked ssze van trve a szved? [s gy…]
Ezrt megint csak elmeneklk a szavaid ell
Elmlytettem a sebeidet mikor megfosztottalak a helyedtl
„Nem vetted szre?” Nem errl van sz.
„gy tettl, mintha nem vennd szre.” Csak megprbltalak elkerlni.
Hallom, ahogyan jra meg jra a nevemet szltod
De n csak befogtam a fleim s megint azokat a csndes szavakat ismteltem
[„sajnlom”]
Valahnyszor utnam svrogsz [utols csokor]
A szvem lemllik
Ktsgbeesetten keresed a megfelel szavakat [utols csokor]
Mert [te azt hiszed] ez az egyedli hely ltezik a szmodra
Valahnyszor [azt mondod,] szeretsz, az rzseim lemllanak
Most mr nem tudsz vissza menni arra a helyre [utols csokor] mely az leted rtelmv vlt
[ah] Mg mindig ssze vagy zavarva, de a fonal mely [sszekt minket] mr megkemnyedett
[Valahnyszor csak nevetek, az arcod annyira vigasztalan
Azrt van ez, mert akkor nevetek, mikor neked ssze van trve a szved?]
Valahnyszor utnam svrogsz [utols csokor]
A szvem lemllik
Ktsgbeesetten kerested a megfelel szavakat [utols csokor]
Mert [te azt hiszed] ez az egyedli hely ltezik a szmodra
Valahnyszor [azt mondtad,] szeretsz, az rzseim lemllottak
Mg mindig engem hvsz, jra meg jra, a csenghangod azrt knyrg, hogy fogadjam a hvsod
jra meg jra, ismtelten, eszembe jut mennyire megbocstatlanul kegyetlen voltam veled
Krlek, ne srj jra, csak azrt, mert nem voltam kpes szeretni tged
jra meg jra, ismtelten, azt kvnom, brcsak ne szeretnl engem soha tbb
Azt akarom, hogy neheztelj rm, hogy egyszeren csak trlj ki az emlkeidbl
Azt akarom, hogy feledkezz meg rlam
Ez a dal az utols virg, melyet neked adok, akrcsak az utols darab szeretet is
Most, mindennl jobban, rjvk, mennyire kegyetlen is vagyok valjban