sadie - csöndes est* {silent eve}

Féltem a magánytól, attól, hogy arra sem leszek képes, hogy megtaláljalak
Az ideál, hogy hiába akarom, nem leszek képes elérni téged, hullámzik

A zuhogó esőben, az ablakon tükröződik a szűnni nem akaró könnyek színe - átfedő valóság
Ez egy olyan búcsú mely a nem véletlen szükségletből fakad?
A hangom nem ér el téged, még ha szeretne is visszatérni, nem képes rá

Hátat fordítva a valóságnak és egy mosolyt erőltetve
Nincs egy válasz vagy bármi más felgyorsult szavaimra

Könnyek között ordítok, az elérhetetlen emlékeim megtörnek
Kérlek, vedd észre azt, ahogyan magamat kínzom, és a felgyülemlett könnyeim ígéretét

„Semmi szükségem bizonytalan szerelemre vagy bánatra” majdnem megfulladva a gúnyban, elrejtettem az igazi szándékomat
A legfontosabb dolgok könnyedén kicsúsztak a markomból és eltűntek

A legégetőbb vágyam éjszakája, mely képes volt kivirágozni a magányomban
Mindent elveszítve, magányossá váltam

Mozdulni sem vagyok képes a gyöngeségben, értem, hogy nem halhatok meg
Valaki, kérem, mondja el, miért élek, és mi az életem értelme

Ebben a nyugalomban pusztán csak az eső visszhangzik
Az ígéretünk második része, a hajnal már elmúlt

A legégetőbb vágyam éjszakája, mely képes volt kivirágozni a magányomban
Nincs egy válasz vagy bármi más felgyorsult szavaimra

Könnyek között ordítok, az elérhetetlen emlékeim megtörnek
Kérlek, vedd észre azt, ahogyan magamat kínzom, és a felgyülemlett könnyeim ígéretét

Mozdulni sem vagyok képes a gyöngeségben, értem, hogy nem halhatok meg
Valaki, kérem, mondja el, miért élek, és mi az életem értelme

Soha többé nem tudok visszafordulni – viszlát, kedvesem

* a kapánoknál az eve estét jelent.