Soha senki sem érintette még meg a szívem legmélyét
Mindkét kezedet kinyújtod
„A saját biztonságom érdekében van”
„A saját biztonságom érdekében van”
A mohóságomba zárt hazugságaimra fény derül
Az igazán hamis szerelem leszámol a szétszóródó, törékeny, haldokló hamuval
Ahogyan felnéztem a gyengén világító, semmis holdra
A dolgok, amikben hiszek, ismerik a kétségbeesést
A dolgok, amikben nem hiszek, a magány színeibe vannak festve
Mikor azt mondták nekem, hogy térjek vissza a holdhoz
Megpillantottam az összes érzelmed
De nem igazán volt szükségem bárkire is
Senkit sem tudtam rá venni arra, hogy akár egy búcsú-szót is mondjon
A dolgok, amikben hiszek, ismerik a kétségbeesést
A dolgok, amikben nem hiszek, a magány színeibe vannak festve
A sötét szobában, a megsebzett ujjhegy
Összehasonlítva a szívből fakadó sebeket
Nem érzem az ilyen dolgok fájdalmát
Mert a lélek fájdalma sokkal erősebb, de miért?
Mikor azt mondták nekem, hogy térjek vissza a holdhoz
Megpillantottam az összes érzelmed
De nem igazán volt szükségem bárkire is
Senkit sem tudtam rá venni arra, hogy akár egy búcsú-szót is mondjon
Még mindig ebben hiszek
Megtévesztően, én is birtokolom a telihold felsőbbrendűségét
A virágzásban születtem
A halál szétszóródott, és átvette a keringő lámpa értelmének a helyét