Az érzés, melyet képtelen vagyok már magamban tartani, megállította a szívem
A magány mindenütt elterjedt, mikor ráébredtem arra, hogy nem szeretlek

 

Még ma is, ugyanazzal a járásmóddal és gyorsasággal megyek
A kezeid tapintásának melege, pont ugyanolyan, mint tegnap

 

Azt hittem, eddig bárkinél fontosabb voltál

 

Ah, képtelen vagyok megszólalni, láttam, ahogyan bájosan rám mosolyogtál
Szeretnék csak még egy kis ideig így maradni

 

Hamar el lettem kerülve, mint egy rideg ember*
Csak egy embert kéne találnom a sok, hozzád hasonló ember között

 

Még most is sietősen járom az utcákat

 

Ah, a felhős mai nap elmúlik, de a közös emlékeink még élénkebben ragyognak tovább
Nem tudok vissza térni hozzájuk, hiszen semmi sem tér vissza
Nincs más választásom, nehéz léptekkel tovább megyek

 

Értem, hogy semmit sem voltam képes mondani neked, amikor elkezdtél sírni

 

Ah, annak ellenére, hogy így fáj a szívem, azon tűnődöm, hogy valaki más képes lesz e felkelteni a figyelmem
A szívedben ragadtam**, és már nem lehetett elmozdítani onnan
Újra meg újra, visszaemlékszem a mosolyainkra

 

* itt még volt vagy két szó, amit nem fordítottam le, mert nem találtam az értelmét ><
** szó szerint úgy lett volna, hogy a szívedben álltam meg, de szerintem ez jobban hangzik így~

1

1