sadie - üres szoba {empty room}

Csak az eső hangja hallatszik ebben a szobában
A ciprusi illat, melyet hátrahagytál…
A könnyek nem fognak elapadni
Búcsúzok azoktól a napoktól, amikor még nem voltunk elválva
Úgy néz ki, mint egy hazugság
Fordulva, mint egy keringő lámpa
A hangom berekedt és elenyészett
Nincs válasz arra, hogy mi az élet értelme
Ellentmondással teli napok
Az emberek mindig magányosak, mit jelent boldognak lenni?
Csak egy apró bűn célja
A sebhely a rózsa egyik tövise
A homokóra nem moccan
A hamu, mely hátra maradt már […]
Fojtogató fájdalom, szerelem
A hold fénye elenyészik a sötétben
Mikor félig elaludva, félig ébren mosolyogsz
A piros szirmok szétszóródnak a földön
Öngyilkosságot követtem el alig az után, hogy megszülettem
A vérrel festett alak úgy tűnt, egy teljesen vörös ruhát viselt
Távoli jövő, már nincs szükségem rá
Minden elenyészik és elveszik
Az eső hangja, ahogyan az aszfaltra hullik
Még most is
Még mindig sírok…