sadie - a pusztítás istene* {juggernaut}

A sötétséget elsöprő agyar gyengéden kiált
A szétporladt ég gyászol
Hé, hallhatod a létezés dallamát és a halál idejét

Mikor nyugtalan vagy, hallgass figyelmesen és próbáld meg elkapni a szívveréseidet
Egy hanyag körülmény, szerencsés körülmény
Tudni fogod, mikor lesz vége
Mik azok a törött hazugságok a szemeid előtt?
Merész, alkalmatlan, veszekedő hangok

Éjjelente, mikor az utánzatok megőrülhetnek
Az illúziókba fulladsz és elveszel
Sötét álmok hagyják, hogy az érzékeid folyjanak
Arra vágysz, hogy teljen az idő

A sötétséget elsöprő agyar gyengéden kiált
A szétporladt ég gyászol
Hé, hallhatod a létezés dallamát és a halál idejét
A fekete világ harcra hív
A vörös könnyek elszóródtak
Hé, égő halál és kínzó emlékek

Egy furcsa mechanizmus, egy félig befejezett sziluett
Ha képes vagy csapkodni a szárnyaiddal, nézz fel a Mennyországra
Várj a mocskos jövőre
Tomboló karakter, pusztítás és romlás
Ha mozogni kezd, ügyelj a kedvére
Tartogasd a zokogást a halálod utánra
Egy búgó hang, mely túl tökéletes

Mentsd meg a túl extrém ösztönzést
Ereszd le a függönyt, a szomorúság esője
A virágok, mely a szomorúságodnak az okai szétszóródnak, ereszd ki a hangod mely nem fog visszatérni

A bűntettet akarod, a büntetés zajos lesz
Minden a múltadból, amit el tudsz ereszteni
Nagyszerű gyorsaság zárja el az árnyékot
Az égő felindulás hangjait hallani lehet
Elszóródót fekete töredékek
Baljóslatúan, a befejezés az utolsó szó

Miközben a fény be van zárva

Az erő, amit annyira akartál, még mindig bizonytalan… csak túl éles fájdalmat hagy hátra…

A sötétséget elsöprő agyar gyengéden kiált
A szétporladt ég gyászol
Hé, hallhatod a létezés dallamát és a halál idejét
A fekete világ harcra hív
A vörös könnyek elszóródtak
Hé, égő halál és kínzó emlékek

Az elveszett szerelem
És a fénylő holnap
A csöndben van, semmit sem lehet átadni
Miközben gyorsan elröppent, elenyészett

* az egyik staffos tag elmagyarázta, hogy a japánoknak a "juggernaut" egy óriási istenséget vagy a pusztulás istenét jelenti~