KAT-TUN - messzi {faraway}

Az új (kezdetkor) eldöntötted, hogy követed az elhatározást, mely mélyen a szívedben volt
Én, semmiről sem tudva, nem tudtam melletted maradni

Csak akkor jöttem rá, amikor szem elől veszítettelek, túlkésőn
Valahol, távol az emlékeimben, eleresztettem a kezed

Még akkor is, ha külön vagyunk, a pirkadat jön, fényt hozva
Hagyom, hogy a könnyeim elolvadjanak, amíg az érzéseim át lesznek adva
Sietve éltem az életem, arra gondolva, hogy minden érted volt
Még akkor is, ha a világ két különböző részén élünk is majd, kapaszkodj ebbe a köztünk lévő végtelen kötelékbe

Bárcsak képes lennék visszafordítani az időt, vissza ahhoz a naplementéhez, vissza abba a szobába
Addig a pillanatig, amikor megállíthattam volna az ajkaidat elhagyó szavakat

A szívem visszaemlékezett arra a napra, amikor útnak indultál
Egy olyan helyre, amit nem tudok elérni, és búcsút ígértem neked

Még akkor is, ha elfelejtsük, valahol az úton, még mindig létezik a találkozásunk és szerelmünk melege
Mikor messze utaztunk, lesznek pillanatok, amikor találkozunk azokkal a nyomokkal
A remény kulcsa a sötétség végénél fekszik
Ezért egyszerűen csak a holnapba helyezem a bizalmam

Újra festem az emlékeim gyengeségekkel, erővel és azzal a tájképpel, amit látok

Még akkor is, ha külön vagyunk, a pirkadat jön, fényt hozva
Hagyom, hogy a könnyeim elolvadjanak, amíg az érzéseim át lesznek adva
Sietve éltem az életem, arra gondolva, hogy minden érted volt
Még akkor is, ha a világ két különböző részén élünk is majd, kapaszkodj ebbe a köztünk lévő végtelen kötelékbe

Egyszerűen csak a holnapba helyezem a bizalmam