Keresem a szavakat, amiket mondhatnák neked, miközben elalszol
Üveg szárnyakkal, eltorzított hanggal
Megígérem neked, hogy tovább fogok élni, ilyen gyengén, amilyen vagyok
Imádkozom a holnaphoz, mely sosem fog már eljönni a számodra
Mennyire voltál rémült miközben távol voltunk egymástól?
Az ujjaim megérintik könnyeid
Elrejtettük a szerelmünk, és távol tartottuk magunkat egymástól
Csak úgy hátat fordítottunk egymásnak
És egymás mellett beteljesületlenek voltunk
Annyira éreztem ezt, hogy szinte már fájt
Mikor vékonyodtak el ennyire a kezeid?
A jel, mely a tavaszra vár
Ebben az ágyban, melyet úgy tűnik, nem akarsz elhagyni Születik egy újabb emlék