Magányosan a holdfény árnyékban
Annyira szomjazok…
A gyümölcs, melybe beleharaptam
Elbűvöl az édes, édes, de halálos mérgével
Fekete cseresznye, szeretkezz velem
Add nekem magad
Bennem kell hagynod a magod* azért, hogy aztán újjászülethess bennem
Nem baj, ha nem szeretsz, hiszen én sem szeretlek téged
Ne tegyél még ennél is boldogtalanabbá
Ketten, ezzel a történettel
Egyszerűen csak egy kicsinyes csipkelődő megjegyzés, útban valami más felé
A szíved továbbra is egy rejtély marad…
A letörölt könnyeim magyarázzák a karjaidban eltöltött éjszakákat
Vörös rúzsfolt az inged gallérán
Csókolj és mélyen emészd fel a szavakat
Ragyogás… egy kellemes illat, mely viszont nem az enyém
Nem tudom elhinni…
Azoknak a csípőknek a mozgását
Még, extázis, újra
Miközben te a szárnyakon dolgoztál
Én remegésért könyörögtem
Egy nyilvánvaló botrány, közelről tanulmányozott ajkak
A lassított felvétel mélyen megbélyegezett engem
Még ne hagyd abba, csókolj meg! Nem bírok távol maradni tőled
Még ne hagyd abba, csókolj meg! Ah~ gyere** belém
Fekete cseresznye, szeretkezz velem
Add nekem magad
Hagyd bennem a magod
Nem baj, ha nem szeretsz, hiszen én sem szeretlek téged
Tegyél ilyen boldogtalanná
Tiltott terület
Most nem tudok elszakadni tőled
Érzem, fekete cseresznye
Nem tudom elfelejteni a sóvárgó csókod ízét
Még ne hagyd abba, csókolj meg! Nem bírok távol maradni tőled
Még ne hagyd abba, csókolj meg! Ah~ gyere belém
Fekete cseresznye, szeretkezz velem
Add nekem magad
Hagyd bennem a magod!
Nem baj, ha nem szeretsz, hiszen én sem szeretlek téged
Tegyél ilyen boldogtalanná
Fekete cseresznye, add nekem…
Fekete cseresznye, adj még többet belőle…
Noha az igazság az, hogy mindig is szerettelek
A mi rövid történetünk, egy kicsinyes csipkelődő megjegyzés, útban valami más felé
Ezzel, végül mégis…
Néha így emlékezz rám