abc - gyengéd hazugságok {yasashi uso}

Szerettelek, akárcsak azt a szelíd hangot is
Szerettelek, akárcsak azt a kissé hullámos hajat is
Szerettelek, akárcsak a gesztenyebarna szemeidet is
Szerettelek, és még most is szeretlek

Mikor lehunyom a szemeimet, nevetsz
Akárcsak aznap, közel akarlak húzni magamhoz
Azoknak a gyönyörűen boldog időknek vége
Hiába nézek vissza, nem vagy ott

A sebek, amik felemésztettek, még mindig fájnak
Még most is víz hangzik a gyengéd hangod
Kérlek, engedd, hogy sírjak kicsit
Búcsú attól, akit mindenkinél jobban szerettem

Szerettelek téged, ki bárkinél könnyebben elsírta magát
Szerettelek, amikor duzzogtál, valahányszor sikerült becsapnom téged a régi trükkjeimmel
Szerettelek, a makacs, lángoló féltékenységedet
Szeretlek, még akkor is, ha olyannak is szerettelek

„Annyira utállak” – ezt mondva, nevetsz
Kedvessé váltál a számomra mikor megöleltük egymást
Még azokban az időkben, a szokásos gyengeségeddel
Megcsókoltál

Még így is, hozzászoktam „szeretni”
Biztosra vettem a gyengéd hazugságaidat
Még mindig annyira önzően
Elmentem, és magadra hagytalak

Aznap, visszafojtottad a könnyeidet
„Utállak! Tényleg utállak!” – mondtad remegő ölelésbe húzva engem
Még ha tudtam is, hogy hazudsz
Becstelenségemben úgy tettem, mintha egyáltalán nem venném észre

Kimondtad, a végső hazugságod
Letörölted őket, azokat az utolsó könnycseppeket
Megmondtam, hogy vége lesz, pirkadat előtt
Odakint, jéghideg eső

Aznap, visszafojtottad a könnyeidet
„Utállak! Tényleg utállak!” – mondtad remegő ölelésbe húzva engem
Még ha tudtam is, hogy hazudsz
Becstelenségemben úgy tettem, mintha egyáltalán nem venném észre

A sebek, amik felemésztettek, még mindig fájnak
Mivel ezek az utolsó érted hullajtott könnyeim
Kérlek, engedd, hogy sírjak kicsit
Búcsú attól, akit mindenkinél jobban szerettem