Szerettelek, akrcsak azt a szeld hangot is
Szerettelek, akrcsak azt a kiss hullmos hajat is
Szerettelek, akrcsak a gesztenyebarna szemeidet is
Szerettelek, s mg most is szeretlek
Mikor lehunyom a szemeimet, nevetsz
Akrcsak aznap, kzel akarlak hzni magamhoz
Azoknak a gynyren boldog idknek vge
Hiba nzek vissza, nem vagy ott
A sebek, amik felemsztettek, mg mindig fjnak
Mg most is vz hangzik a gyengd hangod
Krlek, engedd, hogy srjak kicsit
Bcs attl, akit mindenkinl jobban szerettem
Szerettelek tged, ki brkinl knnyebben elsrta magt
Szerettelek, amikor duzzogtl, valahnyszor sikerlt becsapnom tged a rgi trkkjeimmel
Szerettelek, a makacs, lngol fltkenysgedet
Szeretlek, mg akkor is, ha olyannak is szerettelek
„Annyira utllak” – ezt mondva, nevetsz
Kedvess vltl a szmomra mikor megleltk egymst
Mg azokban az idkben, a szoksos gyengesgeddel
Megcskoltl
Mg gy is, hozzszoktam „szeretni”
Biztosra vettem a gyengd hazugsgaidat
Mg mindig annyira nzen
Elmentem, s magadra hagytalak
Aznap, visszafojtottad a knnyeidet
„Utllak! Tnyleg utllak!” – mondtad remeg lelsbe hzva engem
Mg ha tudtam is, hogy hazudsz
Becstelensgemben gy tettem, mintha egyltaln nem vennm szre
Kimondtad, a vgs hazugsgod
Letrlted ket, azokat az utols knnycseppeket
Megmondtam, hogy vge lesz, pirkadat eltt
Odakint, jghideg es
Aznap, visszafojtottad a knnyeidet
„Utllak! Tnyleg utllak!” – mondtad remeg lelsbe hzva engem
Mg ha tudtam is, hogy hazudsz
Becstelensgemben gy tettem, mintha egyltaln nem vennm szre
A sebek, amik felemsztettek, mg mindig fjnak
Mivel ezek az utols rted hullajtott knnyeim
Krlek, engedd, hogy srjak kicsit
Bcs attl, akit mindenkinl jobban szerettem