Merre kéne mennem? Távol tőled
Az elmúlt idő páráját kérdezem
A túl hosszú éjszakában arról álmodoztam, hogy bizonyíthassak
Az idegen eget bámulva, visszafogtam a magányom
Hulló könnyekkel takartam el az idő szelét
Éreztem végtelen sóhajaidat
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Magány, a halk suttogásod
Egy éjszaka alatt megtölt egy folyót könnyekkel
Emlék, mely sosem hagytál sírni, és te,
Aki sosem búcsúztál el
Néha a könnyeink megvakították a szerelmünket
Elveszítettük az álmainkat az úton
De sosem gondoltam volna, hogy eladod a lelked a sorsnak
Sosem gondoltam volna, hogy magamra hagysz
Az idő felszabadított az esőn keresztül
Az emléked megmarad az idő homokszemcséi között
A szűnni nem akaró szerelem elhalványul
Életben maradok a már nem dobogó szívedben
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Hulló könnyekkel takarom el az idő szelét
Kék rózsává változtatom a végtelen bánatot
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Hulló könnyekkel takarom el az idő szelét
Éreztem a végtelen sóhajaidat
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
Szárítsd meg a könnyeidet szeretettel
[beszélve]
Ha mindent elmondtál volna nekem
Rájöhettél volna arra, hogy mi a szeretet
Ha elmondtad volna azt, amire gondoltál
Megmutattam volna neked az utat
Egy nap… idősebb leszek nálad
Ezen az időn kívül nem gondoltam semmi másra
Sosem képzeltem el annak az életnek a képeit
Most meg fogok próbálni érted élni
És magamért…
Meg fogok próbálni szeretettel, álmokkal, és mindörökké könnyekkel élni.