gazetto - utolsó csokor {last bouquet}

Hé, a kifejezéseimet nézed
Szóval képes leszel olyan szavakat találni, melyek nem fogják megbántani az érzelmeimet, ugye?

„Az, hogy nem tudtunk hinni egymásban a…?” Te hibád?
„Az, hogy nem tudtam hinni benned az…?” Én hibám.

Valahányszor csak nevetek, az arcod annyira vigasztalan
Azért van ez, mert akkor nevetek, mikor neked össze van törve a szíved? [és így…]
Ezért megint csak elmenekülök a szavaid elől
Elmélyítettem a sebeidet mikor megfosztottalak a helyedtől

„Nem vetted észre?” Nem erről van szó.
„Úgy tettél, mintha nem vennéd észre.” Csak megpróbáltalak elkerülni.

Hallom, ahogyan újra meg újra a nevemet szólítod
De én csak befogtam a füleim és megint azokat a csöndes szavakat ismételtem
[„sajnálom”]

Valahányszor utánam sóvárogsz [utolsó csokor]
A szívem lemállik
Kétségbeesetten keresed a megfelelő szavakat [utolsó csokor]
Mert [te azt hiszed] ez az egyedüli hely létezik a számodra
Valahányszor [azt mondod,] szeretsz, az érzéseim lemállanak
Most már nem tudsz vissza menni arra a helyre [utolsó csokor] mely az életed értelmévé vált

[ah] Még mindig össze vagy zavarva, de a fonal mely [összeköt minket] már megkeményedett

[Valahányszor csak nevetek, az arcod annyira vigasztalan
Azért van ez, mert akkor nevetek, mikor neked össze van törve a szíved?]

Valahányszor utánam sóvárogsz [utolsó csokor]
A szívem lemállik
Kétségbeesetten kerested a megfelelő szavakat [utolsó csokor]
Mert [te azt hiszed] ez az egyedüli hely létezik a számodra
Valahányszor [azt mondtad,] szeretsz, az érzéseim lemállottak

Még mindig engem hívsz, újra meg újra, a csengőhangod azért könyörög, hogy fogadjam a hívásod
Újra meg újra, ismételten, eszembe jut mennyire megbocsátatlanul kegyetlen voltam veled
Kérlek, ne sírj újra, csak azért, mert nem voltam képes szeretni téged
Újra meg újra, ismételten, azt kívánom, bárcsak ne szeretnél engem soha többé
Azt akarom, hogy neheztelj rám, hogy egyszerűen csak törölj ki az emlékeidből
Azt akarom, hogy feledkezz meg rólam

Ez a dal az utolsó virág, melyet neked adok, akárcsak az utolsó darab szeretet is
Most, mindennél jobban, rájövök, mennyire kegyetlen is vagyok valójában