A magány képe, melyet összekevert színekben láttam
Elolvad a szemeim előtt
Ügyesen leveti a látszatott
Az önuralom ideálja iránt érzett függőség által manipulált
Nem bírom megtartani az egyensúlyt a koponyámban
„Valami nevet”
Eltorzulok
Miközben elveszítelek
A nyakamra bízom az összekuszált irányt
Ragaszkodás a felszínen
Vetkőzd le az igényt!
A letépett szégyenem miatt
Elájulok az agóniában, ezt a kifestetlen arcot eltorzítja az igazság
„Valami nevet”
Ezeket a bánat érzelmeket díszítem
Ez a kellemetlen létezés hányingerért kiállt
Ragaszkodás a felszínen
Vetkőzd le az igényt!
Nem tudom megragadni kinyúló kezed
A gondolataim elszóródnak és egymásba olvadnak
Az elenyésző napok bámulják a hervadó és elenyésző képeket
Neked még a nyomtatott álmok is el fognak tűnni
A fogaskerék egyik részében vagy
Nemsokára remegni kezdek valamitől, ami megakadt a torkomban
Tudom, hogy a fények között árnyék rejtőzködik
Azok a tapasztalatlan napok darabokra törnek
Meg vagyok terhelve az álmomban
Összezavarodok tudva, hogy semmi sem tud megmenteni
Hirtelen kiszáradok
Álmodok
És habár továbbra is lenyom
A tévedés mély…
A könnyek túlcsordulnak ennyi idő után
Nem tudom megragadni kinyúló kezed
Nem tudom megragadni kinyúló kezed
A gondolataim elszóródnak és egymásba olvadnak
Az elenyésző napok bámulják a hervadó és elenyésző képeket
Addig, amíg a hangom lepattogzik, nem lehet többé hallani
Te, ki ismered ezt a fájdalmat, nem sokára újra el fogod ásni itt azokat a magokat
Abban reménykedsz, hogy a virágok, melyek megváltoztatták színűket, egy nap majd kivirágoznak
Te, ki ismered ezt a fájdalmat, megöntöznéd őket?
Anélkül, hogy megremegnél
A színes virágok, melyeket még sosem láttál, utánad kiáltanak