sadie - a fecskefarok maradványai {ageha no nakigara}

Elszenesítem a szívem, könnyek között, ellenállok a kényszerítő hangnak
Az űr egyre csak szélesedik
Te, ki nem ismersz gyötrődést sem fájdalmat, ki képes megérinteni téged?
Ma sem tudom kibírni…

Az áldozat azt jelenti, hogy létezik a szeretet
Az irrealitás tükröződik az égő szemeidben
Félek a nehézségektől szétszaggatott holnaptól

Az idő elszigetelésbe színeződött
A megsemmisített szárnyú pillangó maradványai
Most a piros mérlegek eltűnnek

Ez egy nem teljes vég egy olyan valóságban, ahol a békés viselkedésemmel kezellek, különben már rég a tudtodra adtam volna egy lehetőségeket nem hagyó válasszal
Ha meggondolom, a közeljövőben változni fog,
Könnyebb lenne abbahagyni a lélegzést
A hangom elviselhetetlen érzésektől és ingerültségtől remeg
Féltem az önuralmamtól, attól, hogy egy nap a szeretet gyűlöletté változik majd
Bizonyára megrémültem a gyengeségemtől
Azt hiszem, ez azért van, mert csak a türelmetlenségben tudok bánkódni, anélkül, hogy tudnám, mit kéne tennem