Csak a mosolyaimat mutattam nekik,
Hogy az égből hulló bánat könnyei ne áztassanak el engem

 

Meg akartam tisztítani a sáros, homályos látókört
Ezért a végtelen csillagokat bámultam
Utána lenéztem
Azon tanakodtam, milyen színű is a föld
Egyetlen pillanat erejéig sem látom a fényt

 

Ősi eső...
Ennek ellenére, az a nap még mindig nem halványult el a számomra
Mert az ajtó hamarosan nyitva lesz
Hiába nem tudom megváltoztatni a látszatott, amibe születtem
Itt van nekem a változatlan büszkeségem

 

A bezárt ablakok között abba hagyjuk a beszélgetést és összefűzzük ujjainkat
Ezen a jéghideg éjszakán, ölelj meg, ölelj meg, melegíts fel

 

Egy hely nélkül, ahová menekülhettem volna, a korlátozó láncok, melyek közül sosem leszek képes kiszabadulni, már annyiszor lekötöttek

 

A mellettem álló srácnál jobban nem tudom lekötni a szívem
Például, hiába jön el az örökké tartó álom reggele...

 

Ebben a szívben, a reményeim, azért, hogy ne nedvesedjenek be az égből hulló bánat könnyeitől...

 

Ősi eső...
Ennek ellenére, az a nap még mindig nem halványult el a számomra
Mert az ajtó hamarosan nyitva lesz
Hiába nem tudom megváltoztatni a látszatott, amibe születtem
Itt van nekem a változatlan büszkeségem

 

Amíg eljön a holnap, fejezzük be a beszélgetést, és számítsuk bele ezeket az imádságokat is
Ez a jéghideg fagyos éjszaka meg lett ölelve, ölelve, felmelegítve

1

1