„Csak egy kellék volnék?” tűnődtem el, miközben megfulladtam az esőben
Ha nem a szívemmel, akkor mivel tudnálak visszafizetni téged?

 

A létezés értelme, mely mozgásképtelenné tett
Ketté kéne választanom a boldog jövőt, ami vár?

 

Megfojt a hajamba keveredett férfi illat
Valahányszor számolom a sebeim számát, amikkel te játszadoztál, a gyötrődésemmé változik

 

Menekvésre képtelenül, bánatosan, mocskosan
Soha senki nem fog újra szeretni

 

A búcsúd óta, a búcsúd óta
Nehezebb élni
Szeretettel mondom, viszlát, d’etre
Valahogyan bocsáss meg nekem azért a szomorúságért, amit érzel, mert neked kellett először elhagynod

 

Kérem, valaki mentsen meg! Ha a dolgok ugyaníg maradnak, teljesen meg fogok fagyni

 

Remegve, mint egy rémült, rémült kisgyerek – felkiáltottam

 

A búcsúd óta, a búcsúd óta
Nehezebb élni
Szeretettel mondom, viszlát, d’etre
Valahogyan bocsáss meg nekem azért a szomorúságért, amit érzel, mert neked kellett először elhagynod

 

Szeretettel mondom, viszlát, d’etre

1

1