A fényben
Némán elragadták a sikolyom
A sors fintora
Csendben
 

Fájdalom
Felgyorsul
Úgy tűnik, a sötétségbe zuhan
Egy üres pillanat

 

Az érzés, mely a tudatom mélyébe fulladni látszik
Annyira fáj
Össze fog törni a pulzusomba fonódott hideg eső

 

Semmit sem értve
A tragédia, mely leeresztette a függönyt
A némaság folytatódik

 

Reszketek a választól
Amit rám erőltettek
„Ha elfelejted a sikolyokat és eltévedsz...”

 

Szabadulj meg a félelmemtől
Ez a beégetett állapot nem fog elmúlni
Megfeszítve vognaglok
A megtört torkom

 

Felriadok az álmomból
Csak bámulom a múló napokat
Még akkor is, ha ez a csalódottság össze is tör, a változatlan valóság csendes

 

Csak rá bólintok a rám erőltetett jövőre
„Ha elfelejted a sikolyokat és eltévedsz...”

 

Szabadulj meg a félelmemtől
Ez a beégetett állapot nem fog elmúlmi
Megfeszítve vognaglok
A torkom
Az üresség, amit azon a helyen éreztem
Ezekkel a kereszteződő fogaskerekekkel táncolok
A sors fintora