凛 -the end of corruption world- - mintha az örökkévalóság létezne {as if forever exists}

„Van valami, amit szeretnék elmondani neked, ki szeretett engem”
A könnyek, melyeket aznap hullajtottál
Felolvasztották fagyott szívemet
Látva, hogy mindenki ragyog
Mindig azt hittem
A bátorság, hogy erősen útnak induljak
Bárcsak meglenne [a bátorságom erre]

Azonban, azonban
Nem voltam képes rá
Mert nem tudtam elszakadni a múlttól

Hallottam, az éjszakai égben eltűnő csillagok hangját
Mindig elbájoltak engem
Ismét, feltettem a kívánságom
A széllel ábrázolva [azt]

Hiányzó dallam
Szépiaszínű ég
Hiányzom?
Nem felejtelek el

Lehunytam szemeim, és visszaemlékeztem az el nem múló nyomokra
A hely, ahová eldöntöttem, hogy „egy nap eljutok oda” erőtlenül ragyog a messzeségben

Gyengéden, gyengéden, kitártam szárnyaim
Mert ez az egyedüli hely, ahová visszatérek

Azt gondoltam, hogy többé már csak az álmainkban találkozhatunk
Bocsáss meg
Attól szenvedtem, hogy mindig elzártam igazi szándékaimat

Hallottam, az éjszakai égben eltűnő csillagok hangját, és felálltam
A változás sürgető pillanatában, egy ígéret…
A dal elér téged
Most, ha lehunyom a szemeim
Látom, ahogyan az ég terjedelme lebeg
Igen, örökké…