A pusztn kiolvashatatlan betkbl ll leveled
Tallkozni akarok veled, akarom, hogy a sajt szddal mondd el nekem
Nem szeretem a fehrsget, amihez mr hozzszoktam
A shajtsaim is visszhangoznak
Annak ellenre, hogy nem lehet megmenteni engem, brcsak ismernm az g sznt
Egy nap szeretnm elfelejteni ezeket a nehzsges llegzetvteleket
gy nz ki, az erm arra, hogy kpes legyek felejteni, teljesen kiszradt
Ha a „meredek reggel”t nekled
Az lmom ezeknek a tskknek a mentn fog haladni
Egy ktelk, mely sszezavarja a testem
gy tnik, az elme is alszik
Az arcomat megrint hv annyira kedves s gyengd volt
A flhomlyban ltott rnykok lnk szn lmok voltak
A szemeimben tkrzdsz
Mg akkor is, ha eljn az a nap, amikor szem ell tvesztelek majd
A szemeimbe leszel getve
A napok, amikor a fny tszrdik a fk kztt s te nem fogtok velem tartani
Az elmaszatolt fehrsg reszket
gy nz ki, hogy mr a szavakat is elfelejtettem
A knnyek folynak, hov mentl?
Kiltsd a nevem!
lelj addig, amg mr majdnem sszetrk
Ennl jobban csak attl flek, hogy elvesztelek
Hol nekelsz rlam?
Hiba ersen prblok hallani, csak az instabil pulzus visszhangzik
gy tnik, az elme is alszik
Nem tudok visszaemlkezni a hmrskletre, mely az arcomon kellett volna, hogy maradjon
A flhomlyban ltott rnykok a rideg szn valsg volt
Ezer nagyon apr madr
Kzelebb visz a kvnsgodhoz
Anlkl, hogy viszonoznm a mosolyt
Az emlkem, melyben a llegzetvteleimet szmoltam utols pillanataimban
Hallom a hangod
A reggelen, amikor mindent elvesztettem
„Ketten, kik nem lehetnek egyek”