Idnknt annyira letlen vagyok, hogy mr a brm is sztszakad
A torkom rdes
Kinyitom szemeim, s elfogadom azt a varzslatot azrt, hogy utna lassan darabokra trhessek
Fel kellett volna szabadtani a ktsgeimet
Ez a kietlensg, mely semmit sem akar krdezni
Egyedl csak a cltalansgot lelem
A cseresznyefa szirmai, melyek megfeledkeztek sznkrl, tncolnak
Mg nem kezdtek el szablyosan megvltozni
Nem mintha brmit is akartam volna
Azrt, hogy kpes legyek felejteni
Tudtam az rulsrl
Addig kellett bmulnom, amg el nem aludtam
Emellett a mly hazugsg mellett
Egyszeren csak jtszom a tehetetlent
Az nteltsg elfordul
Mr a kinyl kezet sem lttam
Csaldottsgban vltott cskok, s a sebek megbocstottak
Mikor szrevettem, mr megint senki sem volt itt
Az rad nyugalomban nem vrok vlaszokra
Mikor ennek a pillanatnyi meneklsnek vge, gy fogok tenni, mintha most mindent tudnk
Pusztn a nevetstl, az elmosdott tvolsg tl szomor
Mikor az utadban lltam, a csekly tvolsg tl gyengd s hideg volt
Mint a szirmok, melyek sznt vltanak
Ha eljn az id, krlek, emlkezz
Mint az elhervadt, leesett szirmok
Mg ha el is jn az id, krlek, ne feledd