K: Azonnal átöltözöl, amint hazaérsz?
V: Először levetkőzöm! Utána magamra kapok valamit, de ha úgy érzem, nincs kedvem arra, hogy bármit is viseljek, akkor egyszerűen nem veszek fel semmit.
K: Milyen otthoni viseletet szeretnél látni egy lányon?
V: Valami olyasmit, amin sok a minta: pulóver, pizsama… szeretném, ha elérné, hogy alig várjam, hogy lássam, mit vesz fel.
K: Zuhanyzás vagy a fürdőkádban ázás?
V: Majdnem minden nap ázok a fürdőkádban. Ami az időt illeti, vannak napok, amikor öt perc alatt végzek, és olyanok is, amikor majdnem egy óráig csak ázok.
K: Miben alszol?
V: Ugyanabban, amit otthon viselek. Egy tréning, egy pulóver. Nincs egy pizsamám, amit csak alvásra használok.
K: Mi a tökéletes reggeli a számodra?
V: Mostanában megkedveltem a forró süteményeket. Boldoggá tesz, ha a verandámon fogyaszthatom, miközben hallom a madarak csiripelését.
K: A kemény vagy a puha párnákat szereted jobban?
V: A puhákat. De nem azokat, amik túl puhák, követik a tested vonalát és alacsony az ellenálló képességük.
K: Kint vagy bent?
V: Szeretek sportolni, tehát alapvetően „kint”, de vannak napok, amikor otthon maradok, olvasok egy könyvet vagy filmet nézek.
K: Főzés, mosás, takarítás: melyikben vagy jobb?
V: Ami a takarítást illeti, ha bekapcsolom az „átváltó gombot”, az a fajta vagyok, aki mindegyiket megcsinálja. De ahogy várható volt, a főzésben vagyok a legjobb. Még akkor is, ha minden nap csinálnom kell, nem esik nehezemre.
K: Mi az a házi készítésű étel, amit szeretnél a szerelmedtől kapni?
V: Mindegy, mi az, kivéve, ha ugyanolyan, mint előtte egy nappal! De én akarok főzni. Ha megmondja nekem, mit szeretne enni, én elkészítem neki.
K: Feketekávé vagy tejeskávé?
V: Felkelés után egy édes kávé tejjel és cukorral. De ha evés után vagy este iszom, akkor inkább a feketét választanám. Nagyon szeretem a kávét.
K: Mi az a háttérzene, amit otthon hallgatsz, ha lazítani szeretnél?
V: Gyógyító zene, mint amit a szupermarketekben hallasz. Mivel azok a számok, amiknek dalszövegük van, rabul ejtik a szívem, otthon nem szoktam olyat hallgatni.

(K=kérdés, V=válasz)

"Többé már nem viselek egy „maszkot” a kamera előtt. Most természetes üzemmódban vagyok."

A fotózások után, miközben sajátmagát nézte a számítógép képernyőjén, Kame azt mondta magának „Felnőtté váltam.” Nekünk, akik már egészen a csintalan tinédzserkora óta figyeltünk rá, ezek a szavak mély érzelmeket keltenek. Honnan érzi azt, hogy felnőtté vált?
KK: Az arcom, és a testem is, azt hiszem úgy általánosságban változott. Főleg az arckifejezésem. Régebben az ilyen fotózások alatt mindig egy bizonyos „maszkot” viseltem a kamera előtt. Mivel azt szerettem volna, ha az emberek a legvagányabb részemet látják. De aztán rájöttem, ez nem jó így. Csak pózoltam, miközben próbáltam vagánynak tűnni.

A mai napot a stúdióban lazítva töltötte. Még most is, az ágyon fekszik. Annyira természetesen néz ki, mintha aludna.
KK: Az, hogy képes vagyok megmutatni az igazi arcomat a kamerák előtt még eléggé új dolog. Leginkább azért van, mert elegem lett abból a látszatból, amit a kamera előtt mutattam (nevet.) Nem felfrissítő érzés az, amikor 60% mutatok a vagány arcomból, de ugyanakkor egy gyengéd arcot is? Most egy ilyen kedvemben vagyok. De eléggé változó a személyiségem, ezért lehet, hogy ez a jövőben megint változni fog.

Sokféle Kamenashi-sant szeretnénk látni, olyat, mint a gyengédet vagy az egyszerűt.
KK: De mivel férfi vagyok, nem szeretnék megfeledkezni arról sem, hogy férfihez illően viselkedjek. Volt egy időszak, amikor önzőmódon elmentem találkozni olyan emberekkel, akik miatt aggódtam, még akkor is, ha nem volt időnk rá. De mostanában már nem igazán szoktam kezdeményezni ilyesmit, ezért szeretnék erre is figyelni. Nem azt jelenti, hogy fiatal szeretnék lenni, de azt hiszem a szívem mélyén nem szabad egy formális felnőtté válnom.

Pont ez az agresszív állapot az ok arra, hogy Kamenashi-san megtartotta a ragyogását. Pont kapóra jön ennek a számnak az öregedés elleni részéhez. Szeretném felhozni a következő témát: a mostani szépség szabályokat a nők idősödési aggodalmáról… de még az után is, hogy elmagyaráztam, Kamenashi-san egy másfajta „ooh”val reagált. Ahogyan várható volt, a férfiakat nem érdekli ez a téma?
KK: Mikor egy emberre nézek, nem veszem figyelembe a korát. Azt gondolom, a kor nem számít, ha az a személy birtokol egy bizonyos kisugárzást. Ha őszinte akarok lenni, nem igazán tudom megkülönböztetni a húszas vagy harmincas éveikben járó nőket (nevet). Például, ha egy nő, akivel akkor találkoztam először, azt mondja nekem „tulajdonképpen elég öreg vagyok” egyszerűen csak arra gondolok „na és?”, ez egyáltalán nem változtat a keltett benyomáson. Ellenkezőleg, sokkal nagyobb sokk az, amikor azt mondják „Van barátom”. Olyankor arra gondolok „Mi? Egy ilyen csodálatos személyt ismertem meg, és nem lehetek szerelmes?

De a pattanások, a ráncok, a felkar, puha has… zavarják a nőket!
KK: Oké, oké, akkor kapcsoljuk le a lámpát! (nevet) Azt gondolom ez az, amire a férfiak gondolnak. De jobban szeretek egy keményen dolgozó személyt, mintsem egy olyat, aki semmit sem tesz. Azért van, mert a nők szeretnék megtartani a nőiességüket, ugye? Tisztelem ezt a nézőpontot. De egyszerűen nem akarom, hogy a lehetetlenre vállalkozzanak.

"Csak komoly kapcsolataim vannak. Engedd meg, hogy udvaroljak neked."

Ha nem a nő korán vagy kinézetén múlik az, hogy szerelmes legyen, akkor mi ejtheti rabul Kamenashi-san szívét? Nehéz feladatnak tűnik.

KK: Nehezen leszek szerelmes. Nincsenek olyan leszögezett szabályaim, hogy „ezt a fajta viselkedést szeretem”. Ha muszáj lenne választanom, azt mondanám, hogy a kisugárzástól függ. A ruhái, az életmódja, a gondolkodás módja, nagyon sok dolog idetartozik. Abban a pillanatban, amikor felhívja a figyelmemet ez a kisugárzás, szerelmes leszek. Mivel én is sokat változok, gyakran a kedvemtől függ, mi tetszik meg.

A szeszélyes oldala… úgy néz ki, csakugyan nagyon nehéz rabul ejteni a szívét.
KK: Az emberi tapasztalatok nagyon elkápráztatnak engem. Nemtől függően gondolom azt, hogy „Ő egy csodálatos ember!” Mohón tanulni akarok attól a személytől. De ami a romantikus szerelmet illeti, nem csak erre helyezem a hangsúlyt. Lehet felszínesnek fog hallatszani, de nekem is megvan a személyes történetem. Nem akarom csak egy felnőtt nő világnézetében élni az életem. Azt gondolom, „néha gyere, és boldogulj te is az én világomban.” Így mindketten fedezhetünk fel valami újat, igaz? Mert hiába mindketten ugyanazt a látványt látjuk, van egy bizonyos tapasztalat, amit nem lehet felmérni.

Mindenegyes szava tele van szenvedéllyel. Egy romantikus szerelem Kamenashi-sannal mélynek és szenvedélyesnek tűnik.
KK: Örülök, ha a szerelmem teljesen odaadó, de én szeretnék még nála is ódaadóbb lenni. Alapvetően, szeretek udvarolni. Ezért nem tudom elviselni a kacér nőket. Annál jobban, hogy valaki természetellenesen ragaszkodik a beszélgetéseimhez csak az idegesít jobban, amikor nyersen visszautasítanak egy „Nem akarok veled járni” mondattal. Ez általában egy „yabee~~!” reakciót vált ki belőlem. Hiába változó a természetem, sosem unom meg a szerelmet. Mivel a nők minden nap másmilyenek, igaz? Mikor azt hiszed, idegesek, nevetnek, aztán sírnak. Még felkelés után is aranyosak, de akkor is ugyanolyan jól néznek ki, mikor felöltöznek. Egy fontos ígéretnek érzem azt, hogy a „randizás egyenlő a házassággal”, ezért szeretnék a lehető legtöbb eseményben részt venni az életében. Ezért képtelenség megunni. Még akkor is, ha a kapcsolat végére érünk, mikor szerelmes vagyok, ugyanilyen komoly szeretnék maradni.  Mostanában egyre több az olyan férfi, aki azt mondja „randizom vele, de nem tudnám elképzelni, hogy elvegyem feleségül”. Nem értem ezt. Bizonyára én egy showa* ember vagyok az elmém mélyén.

Rendben van, ha egy showa ember vagy. Sose feledd ezt a szenvedélyt és komolyságot.

*showa: egy Japán korszak, mely 1926tól 1988ig tartott.

(KK=Kamenashi Kazuya)

újság letöltése